Csipike és Csupika

Egy derűs szép reggelen Micó és Hógolyó cica érdekes hangokat hallottak.
- Nyissátok ki az ajtót,engedjetek be minket és dörömböltek és dörömböltek.
- Ki az aki , ilyen korán reggel így hangoskodik ?
- Mi vagyunk azok, felelt két hang.
- Nem látlak benneteket.
- Nézz a lábad elé.
Micó a lába előtt két pindurka kis törpikét látott. Hógolyó cica óriás volt mellettük.
- Honnan jöttetek és miért kis csöpségek?
- Nagyon messziről az Óperenciás tengeren is túlról a havas és napos Törpvilágból. Tanulmányúton vagyunk a világon. A Törpvilágban az a szokás, hogy amikor egy törpe százkét éves lesz a nagyhatalmú Törptanács eldönti, hogy segítő vagy ártó törpök leszünk-e. Nem kell félnetek, mi segítő törpék vagyunk. A tanulmányutunk célja az , hogy megtanuljuk a segítés mesterségét. A fő törpék ismerik a gazdasszonyt és a gazdaembert, tudják hogy mindenkinek segítenek ha kell ,legyen az ember állat vagy növény. Úgy gondolták , hogy töltsünk el itt is egy pár hetet nálatok, hogy elleshessük a tudományukat, és ismernek Micó tégedet is ,tudják, hogy nagyon jó macska vagy te is.
- Hát ha így van menjünk és szóljunk a gazdasszonynak, hogy megérkeztetek.
Micó , Hógolyó és a törpék átmentek a konyhába. A lépcső előtt várakozott a reggelire Bodri és Marcipán is. Gilicke is előjött a meleg istállóból.
- Nahát mindannyian itt vagytok. Nagyon rosszul aludtunk az éjszaka mert a kis Lalkónak fáj a torka és nem tudott aludni, mondta szomorúan a gazdasszony . Nem is vagyok kész a reggelitekkel még . Micó és Hógolyó bemennétek a szobába, és mesélnétek a Lalkónak ?
- Persze, hogy bemegyünk. A két törpe Micó és Hógolyó hátára pattant és ők is bementek. Micó fülébe súgták, hogy ők szeretnének mesélni.
- Szép mesét meséljetek ám!
A kisfiú lázas és nagyon fáradt volt. A törpikék a takaróra ugrottak , bukfenceztek , cigánykereket hánytak és törpe járással sétáltak fel és alá a takarón.
- Mi vagyunk a százkét éves törpék , még mi is törpegyerekek vagyunk, kérlek mondd hogy milyen mesét szeretnél hallani?
Lalkó azt kérte , hogy meséljenek az ô világukról és az eddigi utazásukról,ezt csak a törpék értették meg , mert csak ők értették a baba gondolatait, mert olyan kicsike volt, hogy nem tudott még beszélni sem.
-A mi szép hazánk nagyon messze van, nagyon sokat utaztunk , hogy ide érjünk. A hazánkban a hegyek kékek és rózsaszínek, a növények sárgák és zöldek. A gombák óriások és alattuk vannak a házaink. Úgy képzeld el, hogy egy gomba alatt három törpeház is van. A házainkat a fenyőfa tobozának a részeiből a tetőt a makk kupakjából építjűk fel. A vakondtúrásokba vetjük el a búzát és a kukoricát. A méhecskék minden évben adnak nekünk mézet. Ha husikát akarunk enni akkor hangyacombot kapunk. A törpeiskolába tizenkét évig kell járnunk. Ha mászóverseny van , akkor a pásztortáska fűre mászunk és a győztes pitypangszirom koszorút kap. Ha nagyon meleg van akkor a lóhere levele a napernyőnk. A birodalmunk határaira a katicabogarak vigyáznak . Ha utazni akarunk akkor a fátyolka bogár a repűlőgépünk, minden családnak van egy . A családunk legöregebb tagja ezerháromszáz éves, a legfiatalabb meg ötvenkettő.
Amikor a százkettedik születésnapunk elmúlt megkaptuk az utibatyunkat és világgá küldtek bennünket. A batyuban van a borostyán levél teájának a receptje, amit mi Panka teának hívunk. Megtanítjuk majd az anyukádat , hogy hogyan kell elkészíteni. A harmatfű gyökeréből készült krém minden sebet meggyógyít. A jókedvcsináló és szomorúságfelejtő tea receptjét is őrizzük. a legféltettebb kincsünk ez a varázssgömbünk, ha belenézünk akkor a fővarázsló ad tanácsot, hogy mit tegyünk. Csipike a nyakába tett láncot, ami egy hajszálból volt fonva , elővette és egy borszem nagyságú gyönyörűen csillogó gyöngyöt mutatott.
-Csupika te mit hoztál magaddal?
-Én a varázsszavakat hoztam , mert harmadoszályú varázsló is vagyok. a varázsiskolában hetes osztályzatot kaptam, ami nagyon jó eredmény.
-Elmondanál nekünk egy varázs mondókát.

- Lendülj kezem jobbra balra,
Lépjél lábam előre , hátra
Nézzél szemem körbe, körbe.

-Ha megtanuljuk ,akkor mi is tudunk varázsolni?
-Nem mert a varázserő is kell még.
- Azt lehet a boltban venni ?
- A fő varázsló küldi a szivedbe, ha megérdemled.
-No, de mi azért jöttünk, most, hogy Lalkót elaltassuk.
Csipike és Csupika a kis Lalkó szemére álomfelhőt fújt és azt duruzsolták, hogy legyen szép , gyógyító kellemes álma. Lalkó egy pillanat alatt elaludt. Mikor felébredt az anyukájának csak azt mondogatta, a törpéket, a törpéket.
A gazdaember hazaérkezett, nagy örömmel újságolták neki , hogy vendégek érkeztek.
-Ismerem a törpék világát, sőt gyerekkoromban én is találkoztam velük, amikor eltört a lábam Turpi törpe látogatott meg, tőle tanultam , hogy mindenkin segíteni kell.
-Turpi törpe a bátyánk, most már értjük miért mondta , hogy ide kell jönnünk. Az üdvözletét küldi, sajnos ő nem tudott eljönni, mert a nagy hatalmú törpetanács tagja.
- Hol fogtok aludni? –kérdezte a gazdasszony.
- Hol aludnának, nálunk a pajtában –felete Micó
-A Panka gyöngyös dobozába készítünk nekik ágyakat . Kárica biztosan ad majd tollat amivel kibéleljük, hogy jó meleg legyen. Gá-Gá liba meg ad takarónak való pehely tollat.
Így is lett. A törpék beköltöztek a pajtába, és egész éjjel aludtak. Reggel amikor felébredtek első dolguk volt, hogy Lalkót megnézzék, a kisfiú még mindig aludt. Csipike és Csupika tanácskozott a gazdasszonnyal. Megtudták , hogy Lalkónak még nem nőttek ki a fogacskái . Gyorsan elővették a varázsgömbüket és a fövarázslótól tanácsot kértek, a kettes számú mondókát tanácsolta nekik. ők el is mondták:
-Bújj, bújj fogacska
Nagyra nőjj és légy erős
Nagyon vár a Lalika .
Amikor a kicsi fiú felébredt három fogacska fehéredett a szájacskájában. Vídáman nevetett és teljesen meggyógyult. Anyukája boldogan ölelte magához. A törpék elhatározták, hogy felállni és járni is megtanítják.
-Két kis kezem és karom
erős mert én akarom .
Erős kezem elbír engem
a lábacskáim is követik.
Áll a baba áll, a Lalkó is áll.
Láss csodát , addig addig mondogatták , hogy a kisfiú felállt az ágyacskájában és kacagot, kacagot.
A gazdaember is nagyon boldog volt amikor hazaérkezett a munkából. most azon kellett gondolkodniuk , hogy ki fog Lalkóra vigyázni ha már nem lehet mindig az ágyacskájában. Panka még nagyon soká ér haza a szánkózó táborból.
-Hát majd mi vigyázunk rá , mondta Micó. Hógolyónak, Marcipánnak és Gilickének úgyis sok a szabad ideje.