Micó és a húsvét...

Micó és Bruhaha vígan szánkóztak.Egyszercsak halk hüppögést hallottak.
-Ez mi lehet?- kérdezték egymástól.
-Hát te ki vagy ?
-Nyulambulam apám legkisebb nyúlfia vagyok, nem találok haza az erdőben a hó eltakarja az ismerős utat -sírta el magát, a kisnyuszi.
-Én tudom, hogy az ezeréves tölgyfa alatt laknak nyuszikák- mondta Micó .
-Jó odamegyünk, kérlek Micó mutasd az utat. - felelte Panka
Micó elvezette őket az ezeréves tölgyfához, hazavitték a nyuszit. Az apukája jól összeszidta, mert engedély nélkül ment ki az erdőbe.
-Mondd el nekem mit csináltatok, hogy nem vettétek észre sem a hóesést, sem azt, hogy beesteledett.
-Játszottunk és fogócskáztunk a barátaimmal. –felelte a kisnyuszi.
-Kik voltak azok? –kérdezte az apukája.
Lomposka farkas, ravaszdi róka, hörcsög börcsög, de még károgi is ott repkedett körülöttünk. A fáról meg sólyomszem figyelt bennünket és azt mondta hogy a bujócskában meg úgyis ő fog győzni, mert a magasból látja, hogy ki hová bújt.
-Hát engedetlen nyuszikája azt ugye tudod, hogy ezek az állatok a nyúlnemzetség ellenségei. Mi nyulak nem beszélünk velük, és elkerüljük őket.
A nyusziszülők meg is beszélték egymással hogy ideje nyuszikájukat beíratni a nyuszi óvodába. Másnap korán reggel nyuszimama elvitte kis nyusziját a nyuszi óvodába. Az óvodában a nyuszi jele a farkinca lett. Ezután a többi nyuszi Farkincának hívta. Nagyon tetszett neki az új neve .
A szüleit is kérte, hogy ezentúl ők is úgy hívják. Farkinca ezentúl vígan szaladgált, kergetőzött, bújocskázott az óvodában. Az óvonéniktől meg megtanulta azt, hogy a nyusziknak kik a barátaik és kik az ellenségeik. Tavaszra okos és engedelmes nyuszika lett, akit az óvonénik is kiválasztottak arra, hogy kiránduljanak Kárica asszonysághoz.
Kárica boldogan megmutatta nekik a több szakajtónyi tojást, amit tyúktársaival összegyűjtött a húsvéti tojásoknak.
-Mikor viszitek el?- kérdezte az óvónéniket.
-Holnap.- felelték.
Este kopogtattak Micóék ajtaján.
-Hát képzeljétek el az öreg nyuszik keresték a gazdaembert, hogy kölcsönkérjék Micó és Bruhaha talicskáját, azokkal akarták a tojásokat elvinni.
A gazdaember azt mondta, hogy nem a talicskát, hanem Nyihaha lovacskát és annak kocsiját adja kölcsön a nyuszikáéknak.
Másnap elvitték Nyulam-Bulamékhoz a tojásokat, de volt idejük a kocsival a városba is elmenni ecsetekért és többféle festékért is.
-Na most már dolgozhatunk- mondta nagyanyó. A sok szép hímestojás mintája hamar az eszembe fog jutni, és mindet megfestem. Ti kicsi nyuszikáim meg keveritek a piros, a sárga, a zöld és a kék festékeket.
A festőműhelyben serénykedtek a nyuszik és észre sem vették, hogy itt az ebédidő. Egyszer csak hallják, hogy kopognak. Ki az aki most keres bennünket.
Képzeljétek el a Micó és Buhaha egy talicska káposztalevelet meg szénát és finom magocskát vitt nekik ebédre. A nyuszikák megebédeltek, megköszönték a cicáknak és tovább dolgoztak.
A cicák nem akartak hazamenni, de nagyanyó elküldte őket, senki sem láthatja a húsvéti tojásokat az ünnepek előtt.
Arra azért megkérte a cicákat, hogy segítsenek a kertben eldugni a tojásokat .
Az jó lesz majd igyekszünk jobbnál jobb helyeket találni.
Nemsokára kitavaszodott és eljött a húsvét.
Panka és Julcsi boldogan keresték mindkét kertben a szép tojásokat.
-A nyuszik igazán kitettek magukért az idén, régen volt már ennyi szép tojásunk.- mondta a gazdaember a gazdaasszonynak.
Köszönetképpen küldtek megint egy talicska ennivalót a nyuszikáknak.
Kárica asszonyságot is meglátogatták. Ugye nem vagy beteg kérdezték tőle, mert napok óta a fészkén üldögélt.
-Nem semmi bajom sincsen, de holnap a kiscsibéim kibújnak és még melengetnem kell a tojásokat
-Az jó lesz-felelte a gazdaasszony -készítek finom kukoricadarát, vágok nekik friss zöldséget és készítek egy fészket ahol a kiscsibéidet nyugodtan vezetgetheted. -Éjszakára majd a pajtában lesz a helyetek.
-Micó nem fog bántani minket?
-Nem hát, majd elmagyarázom neki, hogy lakótársai lesztek, sőt még ő is vigyázni fog rátok. Most már megyünk is, nem zavarunk tovább.