Micó és a tél...

A gazdaasszony szólt Micó cicának, hogy keljen fel, de Ő nem kelt fel.
Panka hívogatta a cicát, de az nem válaszolt,így bement a pajtába és látta, hogy Micó még ki sem bújt az ágyacskájából.
-Na mi van te hétalvó, ma nem kelsz fel?- kérdezte Panka.
-Nem, mert én beteg vagyok.- válaszolt Micó.
-Akkor te nem is láttad,hogy megérkezett a hó. Szép fehér minden odakint.
A természet igazán ünneplőbe öltözött, nézd az ablakon is szép jégvirágos függöny van. A virágoskertet is hó takarja, a fákon is zúzmara van.
A cica elgondolkodott.Hogy Ő ne lássa a szép téli tájat, ne szaladgáljon a friss havon,ne hógolyózzon, és főleg ne szánkózzon.Hát éppen a betegséget fel is függesztheti, meggyógyult egyszerre.
Ki is ugrott az ágyacskájából és felöltözött.
-Vedd fel Micó a meleg ruhádat, cipőkédet, sapkádat, sáladat,mert megyünk az erdőbe. -Miért megyünk ? -kérdezte Micó
-Tudod ez a meglepetés, de nem csak neked, hanem a többi állatnak is. Apukám befogta Nyihaha lovacskát és megpakolta mindenféle jóval, szénával, kukoricával,répával, krumplival, káposztával. A gazdasszony a kocsira tette a régi kukorica és napraforgószárat is. A kamrában talált tavalyi szalonnát és kölesmagot és kendermagot is. A meleg takarók sem maradtak le.
-Miért megyünk az erdőbe? -kérdezte Micó
-Azért, mert a hó alatt az állatok nem találják meg az ennivalójukat és így éhesek maradnak és meg is fázhatnak. Sok állatnak ilyenkor születik meg a kicsi gyereke is. Azok a madarak is nagyon fáznak amelyek nem repültek el Afrikába most a havas bokrokon és fákon nagyon dideregnek és nagyon éhesek.
-Jó menjünk, siessünk, de útközben szóljunk Julcsinak és Bruhaha Aladárnak is , jöjjenek velünk ők is.
Így is lett. Elindult a csapat. Először őz nénivel és gidájával találkoztak .
Adtak nekik kukoricát, krumplit és szénát. A hideg földre meg kukorica és napraforgó szárat tettek, amire egy rossz takarót terítettek egy bokor tövében hogy a szél ne fújja be őket hóval.
-No itt végeztünk.- mondta a gazdaember, mehetünk is tovább.
-Vedd le a szánkót Julcsi és ti szánkózzatok egyet.
-Ez nagyon jó lesz, de odaköthetjük Nyihaha kocsija után a szánkót? -kérdezte Panka. -Ha nagyon vigyáztok egymásra akkor igen.- felelte a gazdaember.
Így is lett. Panka, Julcsi és az állatok vígan siklottak a friss havon, gyorsan odaértek Nyulam-Bulamékhoz.
Képzeljétek el, öt kicsi nyuszika született, nagyon picikék voltak. Nyuszikáék kaptak káposztát, répát, egy kis kukoricát és finom szénát is, meg a rossz párnából foszlós tollakat,hogy jó melegben lehessenek a nyuszikák.
A következő útjuk a feketerigóhoz vezetett, ők is magocskákat kaptak, meg készítettek nekik meleg fészket a szalmából és a tollból.
Egyszercsak hangos károgást hallottak:
-Kár-kár, hogy itt a tél kár, hogy nincs meleg-károgott a varjú.
-Hát neked meg mi a bajod ? – kérdezte a gazdaember.
-Fáj a torkom, berekedtem- felelte a varjú
-Ezen könnyen segíthetünk, Julcsi nyúlj csak a hátizsákomba ott találsz egy régi zoknit vágd le a fejét és a szára jó lesz varjú asszonyságnak ha a fejét beledugja, olyan lesz, mint egy sál.
Így is történt.
A varjú megköszönte a meleg sálat.
Megtalálták a cinegéket is, kaptak kendermagot, napraforgót és faggyút meg szalonnabőrkét.
Az ő fészküket is kibélelték a meleg tollal. A cinegék megígérték, hogy tavasszal meglátogatják a gazdaember házát.
Most már induljunk haza, mert jól eltelt az idő, és mi is fázunk és megéheztünk. Siettek hazafelé.
Otthon a gazdasszony meleg tejecskével és foszlós fonott kaláccsal várta az erdei jótevőket.
Egyszer csak kopogtak az ablakon.
-Szaladj, Panka, nézd meg ki kopogott- monda a gazdasszony.
Panka kinyitotta az ablakot:
Egy kis veréb kopogott az ablakon.
-Éhes vagyok, kérek egy kis magot.Egyet csőröcskémnek, egyet tollacskámnak, egyet begyecskémnnek, egyet szárnyacskámnak, egyet hátacskámnak, egyet farkincámnak, egyet testvérkémnek, egyet anyácskámnak, egyet apácskámnak. Jóllaktam, majd máskor is jövök, becsukhatod az ablakot.
Azzal huss elrepült a kismadár.
-Ha kipihentétek magatokat, akkor segítenetek kell nekem- mondta a gazdaember. -Készítünk három madáretetőt.
Mindenki segített, hamar elkészültek.
Kapott egy etetőt a vén diófa, egyet a szép cseresznyefa, de egyet kapott az ágas- bogas szederfa is.
Panka és Julcsi a ti feladatok lesz, hogy ezek az etetők sohase legyenek üresek. -Igen- felelték a lányok és futottak is hogy az etetők tele legyenek finom magocskákkal. Ezentúl mindennap, madárlakoma volt az etetőknél.